Aki nem tud meglenni harsány élet nélkül, aki nem tudja nélkülözni az intrikák kusza szövevényét, aki szeret üldözési mániában szenvedni és aki szereti ha minden túl van bonyolítva az ne jöjjön ide! Olyan határtalan béke és nyugalom fog el már csak a gondolatától is, hogy ide jövök, hogy az leírhatatlan! Olyan érzés ez, mint amikor hazaértél. Már minden rendben lesz, a saját puha párnámon alhatok és a fák illatát érzem. Olyanok az emberek itt, mintha már ezer éve összetartoznánk és attól vannak zavarba, ha tartózkodó vagy, mert itt ezzel nem tudnak mit kezdeni. Olyan erdők vannak, hogy az ember szava eláll, pedig Magyarország minden erdejében jártam már és mindet imádom, de itt valamiért minden megfogott. Olyan számomra ez a hely, mint egy puha takaró, ami körülvesz és megvéd. Szeretem azt ahogy megállt az idő, ahogy a rétest még hagyományosan készítik, ahogy az öreg nénike kijön beszélgetni az útra ha túrázni megyünk. Mind így jó és így tökéletes. Szeretem ha este csípi a víz a lábam szárát, mert annyira szaladtam a réten, hogy nem foglalkoztam azzal, hogy a fű összevágja a csupasz lábamat. Számomra ez a tökéletes harmónia. Alig várom, hogy menjünk és betege vagyok ha jönni kell, erről a helyről álmodok a legtöbbet. Lehet itt éltem előző életembe? Ha létezik ilyen, akkor biztosan 🙂